Gérecz Attila 1929. november 20-án született Dunakeszin. A református család az 1900-as évektől kiépülő és fejlődő Járműjavító telepen élt. Apja vitéz Gérecz Ödön, a MÁV főmérnöke, akit az első világháborúban tanúsított bátorságáért avattak vitézzé. A kimagasló tehetségű mérnök napi munkája mellett aktívan részt vett a helyi közösség életében, a Magyarság Dal- és Önképző Egyesült főtitkáraként és református presbiterként is. Felesége, a nemesi származású Básthy Irén odaadó szeretettel nevelte három fiát, s tartotta a kapcsolatot az ország keleti részén élő, kiterjedt rokonságukkal is. A család az édesapa előléptetése miatt 1939-ben Budapestre költözött a MÁV-dolgozóknak épített Munkácsy Mihály utca 34. alatti bérházba. Gérecz Ödön azonban már nem sokáig dolgozhatott. 1943. március 15-én elhunyt. Az édesanya három fiát egyedül nevelte fel. Attila két bátyja közül Ödön katonai pályára készült. Ludovikás főhadnagyként vett részt és sebesült meg a második világháborúban, fejlövés érte, majd Nyugatra került. Németországban bölcsészetet tanult, végül Angliában telepedett le, protestáns hittérítőként tevékenykedett. Árpád a Zeneakadémia elvégzése után Svájcba emigrált, neves hegedűművész és karmester vált belőle.[1]

Gérecz Attila a házukkal szomszédos Kölcsey Ferenc Gimnázium első négy osztályának elvégzése után apja nyomdokait követve a híres Sárospataki Református Gimnázium tanulója óhajtott lenni, ám – nem tudni, milyen elhatározásból – 1944 őszén a Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához vonult be. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a németországi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került. A francia hadifogságból 1946. október 23-án tért haza.

Legszorosabb baráti köréhez tartoztak a házukban és a környéken lakó, hasonló családok fiaiból verbuválódott társaság tagjai: Bálint Gyula, Bosnyák László, Cservenka Gyula, Mohos Endre, Schaeflern Henrik. Ebben az időben udvarolt először Drechsel Máriának,[2] akivel szintén egy épületben lakott.

Civil tanulmányait sorozatos magánvizsgákkal folytatta, pótolva a hadifogságban töltött éveket. Egy éven belül három gimnáziumi év tananyagából tett különbözeti vizsgát, majd 1948-ban leérettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban.

Miután családi háttere és hadapród volta miatt nem mehetett egyetemre, vasesztergályos képesítést szerzett, és a Rákosi Mátyásról elnevezett csepeli gyárban dolgozott. Ebben az időben ismerkedett meg a Margitszigeten első felnőttkori szerelmével, Farkas Margittal. Felhasználva a katonaiskolában tanultakat, öttusázni kezdett. 1949-ben a Magyar Öttusa-válogatott keretének tagja lett, pisztolylövésben legyőzte a későbbi olimpiai és világbajnok Benedek Gábort. Kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott, és versenyszerűen síelt is.

Sportpályafutását hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása, amikor a Teherautó Javító Vállalattól, akkori munkahelyéről a Fő utcai börtönbe szállították az akkor már tervtechnikusként dolgozó fiatalembert. Többségében a fent említett barátaival együtt hűtlenség vádjával állították bíróság elé. Ügyükben öt halálos ítéletet hoztak, ebből hármat végre is hajtottak. A huszonnyolc vádlottból Attila kapta a harmadik legsúlyosabb ítéletet, első fokon tíz, majd 1951. augusztus 29-én másodfokon tizenkét évi börtönbüntetést.

Rabként először a budapesti Gyűjtőfogházba, 1952 áprilisában a váci börtönbe vitték, ahol a „füveskerti költők” – többek között: Béri Géza, Kárpáti Kamil,[3] Szathmáry György, Kecskési Tollas Tibor[4] és Tóth Bálint – barátságukba fogadták, és versírásra, műfordításra bíztatták. Már első versét, az Így bocskorosan címűt érett, teljes értékű műnek ismerték el költőtársai.

1954. július 18-án, árvízkor, a Duna tetőzésekor bravúros módon sikerült megszöknie a váci börtönből. Sportolóként szerzett fizikai adottságai, állóképessége és bátorsága is közrejátszott abban, hogy a medréből kiáradt, a börtön falit nyaldosó Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. Három nap bujkálás után fogták el. Szökéséért további két év börtönt kapott 1955 márciusában. Az ítélethozatalig először a Gyűjtőfogházban, majd újra Vácott raboskodott, ahol éhségsztrájkja miatt annyira legyengült a szervezete, hogy jó időre a rabkórház lakója lett. Ebben az időben tudta először kijuttatni verseit. 1955 nyarán átszállították Márianosztrára, a kor legszigorúbb börtönébe. Ott született meg költői munkájának egyik legjelentékenyebb műve, a szökését megörökítő, prózabetétekkel tarkított, több mint hatszáz soros verse, valamint az irodalomtörténészek által legnagyobbra tartott Sorsod művészete című költeménye.

Rabságának utolsó időszakát ismét a Gyűjtőfogházban töltötte, ahonnan 1956. november 1-én szabadították ki a forradalmárok, közel nyolcszáz politikai fogollyal együtt. Három-négy boldogságban és szabadságban töltött napot élhetett meg, melynek részleteit édesanyja leveleiből és feljegyzésiből ismerheti meg az utókor. Sok időt töltött barátaival a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Benczúr utcai székházában, ahol igazolást adtak a frissen szabadult bajtársaknak, majd november 3-án itt olvasta fel kiáltványát a börtönből szabadult fiatal művésznemzedék nevében, melyből a szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méretű összefogás eszméje sugárzik. Utolsó békés estéjükön eljegyezték egymást ifjúkori szerelmével, Drechsel Máriával.

November 5-e hajnalán csatlakozott a szabadságharcosokhoz. A Blaha Lujza tér környékén harcolt régi barátaival, Csaszkóczy Emillel és Zsótér Andrással, majd a Dohány utcai Continentál Szálloda romos épületébe húzódtak vissza. Innen ment le utolsó útjára november 7-én, alkonyat előtt, amikor a Klauzál utca torkolatában álló szovjet tankból halálos lövések érték.

Első, ideiglenes utcai sírja a Klauzál tér egyik szöglete volt, innen 1957. február 11-én temették el másodszor a Kerepesi temető (Fiumei úti Sírkert) 21-es parcellájába. 1977-ben édesanyja halálakor földi maradványait az újpesti temetőbe szállították, ahonnan 2001-ben került vissza a Fiumei úti sírkertbe.

Jegyzetek

[1] Az adatok forrásai: a rokonok, családtagok elbeszélése, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) dokumentumai.

[2] H. Drechsel Mária (1932-2016) Gérecz Attila kamaszkori kedvese, később jegyese, a költő megszólításában Marica vagy Kicsi, a Munkácsy Mihály utca 34. számú házban Géreczék szomszédja, a költő édesanyjának haláláig hűséges barátnője és ápolója, Gérecz hagyatékának gondozója.

[3] Kárpáti Kamil (1929), József Attila-díjas író, költő, esszéíró, szerkesztő, egykori recski, váci és márianosztrai rab (Márianosztrán Gérecz Attila alkalmi cellatársa), a Stádium Kiadó alapítója és vezetője, Pesterzsébet díszpolgára.

[4] Kecskési Tollas Tibor (1920–1997) csendőrtiszt, költő, szerkesztő. Gérecz Attila rabtársa Vácott, a füveskertiek meghatározó tagja. 1956-ban emigrált, előbb Bécsben, majd Münchenben telepedett le, onnan szervezte a magyar emigrációt, melyhez az általa alapított és szerkesztett Nemzetőr című lap jelentette a segítséget. Ebben az orgánumban, illetve a többször, több nyelven kiadott Füveskert kötetekben közölte a maga és barátai börtönéveiben született költeményeit.

Gérecz Attila emlékét őrzik

Gérecz Attila posztumusz elismerései

– a Honvédelmi Miniszter 307/1994. sz. parancsában századossá léptette elő. (H. M. Rehabilitációs Bizottság 9/406/1994. június 30. nyt. sz. levél.)

– a Magyar Írószövetség 1995-ben felvette tagjai sorába,

– a Vitézi Rend vitézzé avatta 1997-ben,

– a Balassi Bálint Baráti Kör 2000. február 14-én Balassi Kard kitüntetésben részesítette. A rangos kitüntetést, a Kardot, melyet évenként az irodalom kiemelkedő alakjainak ítélnek oda, a Magyar Öttusa Szövetség vette át, Gérecz Attila emlékének további ápolása céljából.

Emléktáblák

– Budapest, Klauzál tér 9. ház falán,

– Dunakeszi, Állomás sétány 15.,

– Kölcsey Gimnázium, Budapest Munkácsy Mihály utca 26.,

– Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.,

– Corvin köz, 6.,

– Magyar Írószövetség székháza, Bajza utca 18.

Szobor

– Dunakeszi, Vértanúk tere (Bibok Piroska alkotása)

Utca

– Dunakeszin, az alagi pályához közeli részen kialakított lakóparki negyed utcáit ötvenhatosokról nevezték el (Brusznyák Árpád, Tóth Ilona, Mansfeld Péter), itt található az ország eddig egyetlen Gérecz Attila utcája is.

Díjak

– a Magyar Öttusa Szövetség által megrendezett „Gérecz Attila Ifjúsági Öttusa Emlékverseny”, melynek első helyezettjét évente a Szövetség „Balassi-kard” vándordíjával tüntették ki,

– a Magyar Írószövetség és a Stádium Alapítvány által 1991-ben létrehozott „Gérecz Attila Díj”, mely elsőkötetes fiatal költők, írók részére 1992-től évenként osztanak ki.

Gérecz Attila élete évszámokban