Gérecz Attila életrajza

Gérecz Attila 1929. november 20-án született Dunakeszin. A református család az 1900-as évektől kiépülő és fejlődő Járműjavító telepen élt. Apja vitéz Gérecz Ödön, a MÁV főmérnöke, akit az első világháborúban tanúsított bátorságáért avattak vitézzé. A kimagasló tehetségű mérnök napi munkája mellett aktívan részt vett a helyi közösség életében, a Magyarság Dal- és Önképző Egyesült főtitkáraként és református presbiterként is. Felesége, a nemesi származású Básthy Irén odaadó szeretettel nevelte három fiát, s tartotta a kapcsolatot az ország keleti részén élő, kiterjedt rokonságukkal is. A család az édesapa előléptetése miatt 1939-ben Budapestre költözött a MÁV-dolgozóknak épített Munkácsy Mihály utca 34. alatti bérházba. Gérecz Ödön azonban már nem sokáig dolgozhatott. 1943. március 15-én elhunyt. Az édesanya három fiát egyedül nevelte fel. Attila két bátyja közül Ödön katonai pályára készült. Ludovikás főhadnagyként vett részt és sebesült meg a második világháborúban, fejlövés érte, majd Nyugatra került. Németországban bölcsészetet tanult, végül Angliában telepedett le, protestáns hittérítőként tevékenykedett. Árpád a Zeneakadémia elvégzése után Svájcba emigrált, neves hegedűművész és karmester vált belőle.[1]

Gérecz Attila a házukkal szomszédos Kölcsey Ferenc Gimnázium első négy osztályának elvégzése után apja nyomdokait követve a híres Sárospataki Református Gimnázium tanulója óhajtott lenni, ám – nem tudni, milyen elhatározásból – 1944 őszén a Nagyváradi Magyar Királyi Gábor Áron Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola Sümegre menekített alakulatához vonult be. A második világháború alatt annak növendékeként előbb a németországi Friedrichshafenbe, majd a város francia megszállása után Taldorfba került. A francia hadifogságból 1946. október 23-án tért haza.

Legszorosabb baráti köréhez tartoztak a házukban és a környéken lakó, hasonló családok fiaiból verbuválódott társaság tagjai: Bálint Gyula, Bosnyák László, Cservenka Gyula, Mohos Endre, Schaeflern Henrik. Ebben az időben udvarolt először Drechsel Máriának,[2] akivel szintén egy épületben lakott.

Civil tanulmányait sorozatos magánvizsgákkal folytatta, pótolva a hadifogságban töltött éveket. Egy éven belül három gimnáziumi év tananyagából tett különbözeti vizsgát, majd 1948-ban leérettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban.

Miután családi háttere és hadapród volta miatt nem mehetett egyetemre, vasesztergályos képesítést szerzett, és a Rákosi Mátyásról elnevezett csepeli gyárban dolgozott. Ebben az időben ismerkedett meg a Margitszigeten első felnőttkori szerelmével, Farkas Margittal. Felhasználva a katonaiskolában tanultakat, öttusázni kezdett. 1949-ben a Magyar Öttusa-válogatott keretének tagja lett, pisztolylövésben legyőzte a későbbi olimpiai és világbajnok Benedek Gábort. Kitűnően lovagolt, vívott, futott, úszott, és versenyszerűen síelt is.

Sportpályafutását hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása, amikor a Teherautó Javító Vállalattól, akkori munkahelyéről a Fő utcai börtönbe szállították az akkor már tervtechnikusként dolgozó fiatalembert. Többségében a fent említett barátaival együtt hűtlenség vádjával állították bíróság elé. Ügyükben öt halálos ítéletet hoztak, ebből hármat végre is hajtottak. A huszonnyolc vádlottból Attila kapta a harmadik legsúlyosabb ítéletet, első fokon tíz, majd 1951. augusztus 29-én másodfokon tizenkét évi börtönbüntetést.

Rabként először a budapesti Gyűjtőfogházba, 1952 áprilisában a váci börtönbe vitték, ahol a „füveskerti költők” – többek között: Béri Géza, Kárpáti Kamil,[3] Szathmáry György, Kecskési Tollas Tibor[4] és Tóth Bálint – barátságukba fogadták, és versírásra, műfordításra bíztatták. Már első versét, az Így bocskorosan címűt érett, teljes értékű műnek ismerték el költőtársai.

  1. július 18-án, árvízkor, a Duna tetőzésekor bravúros módon sikerült megszöknie a váci börtönből. Sportolóként szerzett fizikai adottságai, állóképessége és bátorsága is közrejátszott abban, hogy a medréből kiáradt, a börtön falit nyaldosó Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. Három nap bujkálás után fogták el. Szökéséért további két év börtönt kapott 1955 márciusában. Az ítélethozatalig először a Gyűjtőfogházban, majd újra Vácott raboskodott, ahol éhségsztrájkja miatt annyira legyengült a szervezete, hogy jó időre a rabkórház lakója lett. Ebben az időben tudta először kijuttatni verseit. 1955 nyarán átszállították Márianosztrára, a kor legszigorúbb börtönébe. Ott született meg költői munkájának egyik legjelentékenyebb műve, a szökését megörökítő, prózabetétekkel tarkított, több mint hatszáz soros verse, valamint az irodalomtörténészek által legnagyobbra tartott Sorsod művészete című költeménye.

Rabságának utolsó időszakát ismét a Gyűjtőfogházban töltötte, ahonnan 1956. november 1-én szabadították ki a forradalmárok, közel nyolcszáz politikai fogollyal együtt. Három-négy boldogságban és szabadságban töltött napot élhetett meg, melynek részleteit édesanyja leveleiből és feljegyzésiből ismerheti meg az utókor. Sok időt töltött barátaival a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Benczúr utcai székházában, ahol igazolást adtak a frissen szabadult bajtársaknak, majd november 3-án itt olvasta fel kiáltványát a börtönből szabadult fiatal művésznemzedék nevében, melyből a szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méretű összefogás eszméje sugárzik. Utolsó békés estéjükön eljegyezték egymást ifjúkori szerelmével, Drechsel Máriával.

November 5-e hajnalán csatlakozott a szabadságharcosokhoz. A Blaha Lujza tér környékén harcolt régi barátaival, Csaszkóczy Emillel és Zsótér Andrással, majd a Dohány utcai Continentál Szálloda romos épületébe húzódtak vissza. Innen ment le utolsó útjára november 7-én, alkonyat előtt, amikor a Klauzál utca torkolatában álló szovjet tankból halálos lövések érték.

Első, ideiglenes utcai sírja a Klauzál tér egyik szöglete volt, innen 1957. február 11-én temették el másodszor a Kerepesi temető (Fiumei úti Sírkert) 21-es parcellájába. 1977-ben édesanyja halálakor földi maradványait az újpesti temetőbe szállították, ahonnan 2001-ben került vissza a Fiumei úti sírkertbe.


Jegyzetek

[1] Az adatok forrásai: a rokonok, családtagok elbeszélése, illetve az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) dokumentumai.

[2] H. Drechsel Mária (1932-2016) Gérecz Attila kamaszkori kedvese, később jegyese, a költő megszólításában Marica vagy Kicsi, a Munkácsy Mihály utca 34. számú házban Géreczék szomszédja, a költő édesanyjának haláláig hűséges barátnője és ápolója, Gérecz hagyatékának gondozója.

[3] Kárpáti Kamil (1929), József Attila-díjas író, költő, esszéíró, szerkesztő, egykori recski, váci és márianosztrai rab (Márianosztrán Gérecz Attila alkalmi cellatársa), a Stádium Kiadó alapítója és vezetője, Pesterzsébet díszpolgára.

[4] Kecskési Tollas Tibor (19201997) csendőrtiszt, költő, szerkesztő. Gérecz Attila rabtársa Vácott, a füveskertiek meghatározó tagja. 1956-ban emigrált, előbb Bécsben, majd Münchenben telepedett le, onnan szervezte a magyar emigrációt, melyhez az általa alapított és szerkesztett Nemzetőr című lap jelentette a segítséget. Ebben az orgánumban, illetve a többször, több nyelven kiadott Füveskert kötetekben közölte a maga és barátai börtönéveiben született költeményeit.


 

Gérecz Attila emlékét őrzik

Gérecz Attila posztumusz elismerései

– a Honvédelmi Miniszter 307/1994. sz. parancsában századossá léptette elő. (H. M. Rehabilitációs Bizottság 9/406/1994. június 30. nyt. sz. levél.)

– a Magyar Írószövetség 1995-ben felvette tagjai sorába,

– a Vitézi Rend vitézzé avatta 1997-ben,

– a Balassi Bálint Baráti Kör 2000. február 14-én Balassi Kard kitüntetésben részesítette. A rangos kitüntetést, a Kardot, melyet évenként az irodalom kiemelkedő alakjainak ítélnek oda, a Magyar Öttusa Szövetség vette át, Gérecz Attila emlékének további ápolása céljából.

Emléktáblák

– Budapest, Klauzál tér 9. ház falán,

– Dunakeszi, Állomás sétány 15.,

– Kölcsey Gimnázium, Budapest Munkácsy Mihály utca 26.,

– Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, Kapisztrán tér 2-4.,

– Corvin köz, 6.,

– Magyar Írószövetség székháza, Bajza utca 18.

Szobor

– Dunakeszi, Vértanúk tere (Bibok Piroska alkotása)

Utca

– Dunakeszin, az alagi pályához közeli részen kialakított lakóparki negyed utcáit ötvenhatosokról nevezték el (Brusznyák Árpád, Tóth Ilona, Mansfeld Péter), itt található az ország eddig egyetlen Gérecz Attila utcája is.

Díjak

– a Magyar Öttusa Szövetség által megrendezett „Gérecz Attila Ifjúsági Öttusa Emlékverseny”, melynek első helyezettjét évente a Szövetség „Balassi-kard” vándordíjával tüntették ki,

– a Magyar Írószövetség és a Stádium Alapítvány által 1991-ben létrehozott „Gérecz Attila Díj”, mely elsőkötetes fiatal költők, írók részére 1992-től évenként osztanak ki.

Gérecz Attila élete évszámokban

1929.

november

20.

született Dunakeszin

       

1936.

szeptember

 

általános iskola Dunakeszin

       

1939-40.

   

költözés Budapestre

       

1940.

június

 

általános iskola Dunakeszin befejezve

       

1940.

szeptember

 

Kölcsey Ferenc Gimnázium, I. osztály

       

1944.

június

 

IV. gimnázium befejezve

       

1944.

szeptember

 

Gábor Áron Hadapródiskola, Sümeg

       

1944.

december

22.

hazaérkezik szabadságra

       

1945.

január

12.

menekítés Nyugatra, Friedrichshafen, Taldorf

       

1946.

október

23.

hazaérkezés a hadifogságból

       

1947.

április

 

gimnáziumi pótvizsgák, V. osztály

       

1947.

június

 

gimnáziumi pótvizsgák, VI. osztály

       

1947.

szeptember

 

gimnáziumi pótvizsgák, VII. osztály

       

1947-48.

   

gimnáziumi VIII. osztály rendes tanulója

       

1948.

március

21.

első hivatalos öttusaversenye

       

1948.

június

 

érettségi a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban

       

1948-50.

június

 

vasesztergályos Csepelen a Rákosi Mátyás Művekben

       
     

Fogaskerékgyárban dolgozik egy hónapig, majd

       
     

szak- és tervtechnikus a Teherautójavító Vállalatnál

       

1949.

elejétől

 

a magyar öttusa-válogatott kerettagja

       

1950.

december

8.

letartóztatják, a Fő utcába szállítják

       

1951.

június

1.

elsőfokú ítélethozatal,10 év börtön hűtlenségért

       

1951.

augusztus

29.

12 év börtönre ítélik, és a Gyűjtőfogházba viszik

       

1952.

április

12.

a váci börtönbe helyezik

       

1953.

december

4.

első lap Vácról (édesanyja addig nem tudja, hol raboskodik)

     

1954.

június

20.

beszélő, édesanyja G. Jolikával

       
 

július

 

a gombüzembe kerül (addig vasesztergályos)

       
 

július

11.

beszélő, édesanyja Maricával

       

1954.

július

18.

megszökik a váci börtönből

       
 

július

21. elfogják, Deák téri kapitányságra viszik

       
 

július

22.

Vácra szállítják megmutatni a fogolytársaknak

       

1954.

július

 

Gyűjtő, kisfogház

       

1954.

november

 

váci börtön

       

1955.

január

 

váci rabkórház

       

1955.

február

eleje

megérkezik sokat idézett hosszú levele vécépapíron és az első versek

   

1955.

március

21.

2 évre ítélik a szökésért a Váci Járásbíróságon

       

1955.

július

10.

édesanyja először beszélőn a szökés után

       

1955.

augusztus

12.

édesanyja értesítést kap, hogy Márianosztrára szállították

     

1956.

május

11.

Gyűjtő, kisfogházból jön lap Attilától

       

1956.

november

1.

a forradalmárok kiszabadítják a börtönből

       

1956.

november

3.

megírja, majd felolvassa kiáltványát a Pofosz-székházban

     

1956.

november

7.

a budapesti harcokban hősi halált hal

       

1956.

november

8.

ideiglenesen eltemetik a Klauzál téren

       

1957.

február

11.

hivatalos temetése, sírhelye Bp. VIII. Fiumei úti sírkert, 21. parcella

   

1977.

május

 

sírja Bp. J411. Megyeri úti temető, 39. parcella

       

2001.

május

8.

4. sírhelye Bp. VIII. Fiumei úti sírkert, 21. parcella

       
               
Pin It

Támogatók

A honlap elkészítését az 1956-os forradalom és szabadságharc
60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta.

Látogatók

179125
Ma13
Tegnap52
A héten143
A hónapban1042
Összesen179125

Ajánló