GÉRECZ ATILLA ÖSSZES MŰVEI

Kritikai kiadás

(Versek – Műfordítások – Prózai szövegek, levelek)

Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta: Hajnal Géza

Kortárs Könyvkiadó –Tau Terv, Budapest–Boldog, 2017

ISBN 978-963-435-018-7

A könyv megrendelhető a Kortárs Kiadó honlapján

MEGRENDELÉS »

A könyv megjelenését az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta

Hajnal Géza utószavából:

A kötet szerkesztésekor alapvetően az Irodalmi szövegek kritikai kiadásának szabályzatára (szerk. Péter László) és Kecskeméti Gábor A textológiai munka egyes problémáiról – új textológiai alapelvek közrebocsátásakor című, az Irodalomtörténetben 2004-ben megjelent írására támaszkodtam, valamint sok ötletet merítettem Stoll Béla 2005-ben megjelent József Attila-kritikaikiadásból is (Stoll 2005). Ugyanakkor néhány esetben el kellett térnem a szabályzatokban foglaltaktól. Nem maradtak ránk szerzői kéziratok, amelyekkel követni lehetett volna a szövegek alakulástörténetét. Nincs teljes „ultima manus”, ami jelezte volna a szerző „véglegesítő” szándékát, amint Babits és Füst Milán esetében történt. Gérecz Attila tragikus halála után számottevő szövegromlás is bekövetkezett a különböző kiadásokban.

És mivel Gérecz élete és költészete lényegében ismeretlen a nagyközönség előtt, továbbá olyan szorosan összefonódnak egymással, hogy az egyik nehezen értelmezhető a másik nélkül, ezért szükséges életrajzának közlése is. Ennek minden részletet A Gérecz-hagyaték című könyvemben foglaltam össze. Mivel ennek a kötetnek önállóan is meg kell állnia, ezért abból a munkából több részt is átvettem, például egy-egy vers születésének hátteréről vagy az 1956-os kiáltvány magyarázatából. Ugyanakkor bizonyos pontokon el is térek az ott olvashatóktól, mivel könyvem megjelenése óta újabb dokumentumokhoz, információkhoz jutva, néhány dologban revideálnom kell álláspontomat. A szokásoktól eltérően az életrajz mellett röviden ismertetem a Gérecz-recepciót is. Ez a témakör egyes pontokon szorosan összefügg a források keletkezésével, megőrzésével, illetve a hitelességükről kialakult vitával is, melyek tisztázására lehetőséget kínál e kritikai kiadás. […]

A kritikai kiadás forrásai

Gérecz Attila versei csak posztumusz kiadásban jelenhettek meg. A költő nem láthatta a verseit sajtó alá rendezve, kézírással leírva sem sokszor. Két alkalommal biztosan. Először 1955 februárjában, amikor a váci börtönben úgynevezett „sztálin”-vécépapírra leírta addig elkészült műveit, és egy hosszú levél kíséretében sikerült kijuttatnia édesanyjához, illetve amikor szabadulása előtt valamennyivel a Gyűjtőfogházban két barátjával – Lőrinczy Györggyel[1] és Dánielfy Tiborral[2] – egy A/5-ös formátumú kockás füzetbe rótták le a sorokat. A források könnyebb nyomon követéséhez készítettem az alábbi folyamatábrát. A sorrendekről és a változatok tartalmáról pedig a kritikai kiadás táblázatában lehet tájékozódni (154. o.).

Arról semmilyen információnk nincs, hogy 1956. november 1-e és 7-e – halála napja – között kezébe került-e bármelyik verse legépelve vagy az édesanyja másolatában.

Az bizton állítható, hogy a váci börtönből kijuttatott változatot addigra már legépelte H. Drechsel Mária, és a vécépapírt megsemmisítették. Mária visszaemlékezése szerint a vécépapírra ceruzával írta kedvese a sorokat, amiket ő négy példányban gépelt le titokban a munkahelyén. A továbbiakban ennek a változatnak a neve Gépirat.

A kockás füzetet nagy valószínűséggel Gérecz Attila maga hozta ki a Gyűjtőfogházból, de nem zárható ki az sem, hogy Lőrinczy György csempészte ki, aki már a nyár folyamán szabadult, ám ennek kicsi a valószínűsége, mert erről nem ejt szót Gérecz édesanyja leveleiben és naplószerű visszaemlékezéseiben sem.

A harmadik ősforrás a váci börtönben készült Füveskert példány IV. kötete, melyben Kecskési Tollas Tibor kézírásával szerepel tizenegy Gérecz-vers.

A Gépirat lett az alapja az 1991-es, első magyarországi Gérecz-kötetnek.

Az emigrációban születő Füveskert-kiadások szintén támaszkodhattak a Gépiratra, valamint a Kecskési Tollas Tibor kézírásával készült eredeti Füveskert IV. kötetére, ahogy a Nemzetőr egy-egy számában megjelenő versváltozatok is.

(Az egyes változatokat részletesen ismertetem a kritikai kiadás utószavában, 155–162. o.)

A jelen kritikai kiadás

A kritikai kiadás alapszövege a versek tekintetében megegyezik a kockás füzettel, mivel Gérecz Attila utolsó leirata (ultima manus) és egyben egyetlen eredeti (autográf) kéziratos változata harminc versének és tizennégy műfordításának. Mivel összesen két évig tartott rendhagyó költői pályája, és soha nem volt lehetősége rendezni, kiadásra előkészíteni műveit, illetve ez volt teljes biztonsággal megállapíthatóan a költő szándéka szerinti utolsó verzió is, ez is kézenfekvővé teszi a kockás füzet alapul vételét. Fontos megemlíteni, hogy az Így bocskorosan szerkesztői is ezt tekintették alapszövegnek, de megváltoztatták az eredeti szöveg helyesírását a mai szabályok szerint (ezeket a változtatásokat – Keszler Borbála korrekcióit – végig jelölöm), illetve a sorrendeket is néhány helyen, amiről ugyan tesznek utalást jegyzeteikben, de nem adják meg pontosan az eredeti sorrendet. Illetve címeket is adtak egyes részeknek, aminek a túlnyomó részét jelölik kapcsos zárójellel.

A versek sorrendje megegyezik az alapszövegével. Egy eltérést azonban eszközöltem, ugyanis a kockás füzet a műfordításokkal kezdődik, tizenkettő követi egymást, majd a Boldog Özséb himnusz és a „szökés-vers” között szerepel a maradék kettő (Verlaine-fordítások). A kötet elejére szerkesztettem Gérecz Attila saját verseit, amiket a műfordítások követnek a maguk füzetbeli sorrendjével.

A műfaji sorrendeket költőről lévén szó viszont betartom, a Versek, Műfordítások, Próza (jelen esetben a Kiáltvány) és a Levelek fejezetekkel.

Miután nem a szokásos időrendi közlést követem, ezért nem adtam számot az egyes költeményeknek. Az időrendi közlés nem is volna érdemben megvalósítható, mert a költemények alatt olvasható a helyszín és a keletkezés éve, és huszonegy esetben az év mellett a hónap is, ám nap egyetlen esetben sem, magyarán az éveken belüli sorrendek nem rekonstruálhatóak. Ezzel együtt a kritikai kiadás végén táblázatban feltüntettem az időrendről megállapítható adatokat. Amit biztosan tudunk a negyvenhárom vers időbeli megoszlásáról, hogy Gérecz szökése előtt 1954 májusában született Vácott az első verse (Így bocskorosan), majd 1954 júliusa és 1954 novembere között a Gyűjtőfogházban tizenhat költeménye. 1955 augusztusáig (e hónap bizonytalan!) Vácott újabb tíz verset írt, majd ettől kezdve 1956 májusáig Márianosztrán tizennégy műve készült el. Harmadik Gyűjtőbeli tartózkodása közel fél éve alatt már csak egyetlen verset, a Levél címűt írta meg. Egy versnek (Széthullt fényeken) nem tudjuk sem a származási helyét, sem az idejét.

Minden verset teljes egészében a kockás füzetben látható verzióban közlök, a címek után ponttal, az évszámokat, helyszíneket is úgy leírva, ahogy a füzetben szerepel (betűhív közlés). Ezeket, ahol szükségét éreztem, magyarázattal láttam el. (Ennek is azért van jelentősége, mert a később nyomtatásban megjelent kötetekben néhol önkényesen megváltoztatták az aláírásokat, kiegészítették olyan információval, ami az eredeti változatban nem szerepelt.)

A versek alatt lábjegyzetben közlöm a szövegforrást, majd a szövegváltozatokat. Ezt követik a tárgyi jegyzetek, végül pedig a mai helyesírás szerinti változatot teszek közzé.

Gérecz Attilának lényegében nem maradtak fenn saját szövegét kísérő megjegyzései, csupán néhány mondat egy-két versére utalva a Vácról kicsempészett leveléből, ezeket az adott verseknél lábjegyzetben a tárgyi jegyzeteknél közlöm.

A műfordítások száma, ahogy láttuk, csekély, de a műfajukon belül az időrendjük nem megállapítható; a kockás füzet sorrendjében közlöm őket. (A legvalószínűbb, hogy többségében egy időben, 1955 elején születtek.) A műfordítások eredeti nyelven írt verzióit nem közlöm, mivel azok könnyen hozzáférhetőek. Az eredeti címeket lábjegyzetben teszem közzé. A füzetben a sorrend az alábbi: Heine: Lorelei, Shelley: Dal, Rilke: S aztán?, Rilke: A régi ház, Heine: Seraphine 14, Heine: Hazatérés, Heine: Késő, H. Hesse: A barackfa, H. Hesse: Vigasz, Goethe: Vándor esti dala, Th. Moore: Estharang, Heine: Seraphine 9, majd itt következnek a saját versek a Boldog Özséb himnusszal bezárólag, s ezt követi még az alábbi két műfordítás: Verlaine: Őszi dal, Verlaine: L'heure eXquise. (Az Így bocskorosan szerkesztői is ezt a sorrendet követték.)

Gérecz Attila Kiáltványa csak gépiratban maradt fenn, betűhíven közlöm ezt is, keletkezésének körülményeit a tárgyi jegyzetekben teszem közzé.

Hogy munkám a későbbiekben rekonstruálható, kiegészíthető és folytatható legyen, ezért röviden ismertetem az összehasonlítás folyamatát. A verseket a www.gereczatilla.uw.hu (az oldalt H. Drechsel Mária férje Hiesz Győző hozta létre és gondozta 2016 júliusában bekövetkezett haláláig) honlapról másoltam át. Ezt a verziót vetettem össze az Így bocskorosan kötet 2006-os, második kiadásával. Ebből az anyagból állítottam elő a kockás füzet verzióját, a kettő közötti eltérés a Keszler Borbála-féle helyesírási javítások sora. A kockás füzet tartalmát egyenként hasonlítottam a vonalas füzettel, a Stádium 1991-es kötetével (ezt kiegészítendő a Fehér könyv összes filológiai megjegyzését is figyelembe vettem), a Füveskert eredeti, Kecskési Tollas Tibor által leírt változatával, a Füveskert 1957-es bécsi kiadásával, a Nemzetőrben megjelent változatokkal, illetve Gérecz Ödönné Básthy Irén néhány levelével. A Füveskert későbbi (1958, 1959) verzióit csak a bécsi változattal vetettem egybe. Nem vontam be a hasonlítások körébe a Füveskert 1988-as szamizdat verzióját (ez elvileg teljesen megegyezik a Bécsben megjelenttel, de már az impresszumában láttam elírásokat), illetve az 1995-ben a Stádium Kiadó gondozásában megjelent kötetet sem. A szómagyarázatok egy részét az Így bocskorosan második kiadásából vettem át.

Nagy valószínűséggel a rokonságnál, illetve H. Drechsel Mária hagyatékában még lappanganak Gérecz Attila kézírásával levelek, levelezőlapok, csak azokat tudom e kiadásban közölni, amelyeket erre való felhatalmazással nekem korábban átadtak, vagy már a tulajdonomat képezik (mint a Christine Gerecz birtokában talált hagyaték egy része).

Jegyzetek

[1] Lőrincyről lásd a részleteket a Levél című versnél!

[2] A kockás füzet szerzői és története részben olvasható élettörténete.