Három héttel a találkozás előtt kiadtam a témát barátaimnak: Gérecz Attila. Ötfős asztaltársaságunk több mint tíz éve ülésezik, évente ötször. Körbejár a téma- és étel-ital felelősi poszt. Asszonyaink főznek, a vendéglőről leszoktunk, nem is annyira az anyagiak, inkább a korai zárás miatt. Úgy gondoltam most mégis kivételt teszek. A találkozási helyszínen kocsimba tessékeltem értetlenkedő barátaimat, s elindultunk Vác felé. Az M2-esen már mindnyájan elfogadták a rendhagyó ülést (irányban és időben többüknek nem volt túl kedvező), főleg azért, mert első napirendi pontként mindenki felolvashatta kedvenc Gérecz-költeményét.

Aztán jött a meglepetés. Amelyik vers rajta van Ferenczi György és a Rackajam cédéjén, azt rögvest le is játszottam az autó hifi-berendezésén. A váci börtönhöz közel feldübörgött a „Hallod názáreti, súlyosak a láncok”-refrén, extázisban énekeltük az előadókkal. Hóman Bálint emléktáblájánál parkoltunk le, még szólt bennünk a zene, de a hatalmas falon nyíló apró ablakok csöndesebbre szelídítették. Lesétáltunk a Duna-partra. Egyik társunk Gérecz szökését részletezte. A sötéten hömpölygő folyam látványa egyszerre volt megnyugtató és ijesztő. Felolvastunk még néhány verset az alkonyati felhők alatt, majd beültünk vacsorázni a legközelebbi vendéglőbe. Járattuk a szót Petőfi ötvenhatos hasonmásáról, s legfőképpen arról, hogy jót tett-e neki Ferencziék produkciója. Erősen eltértek a vélemények. – Hajnal Géza esszéje

Régi a vita a dalszövegek és a versek különbségéről, a népdalokról, a zene és a szöveg együttdolgozásáról. Cseh Tamás talán egyszer az NDK-ban adott sok ezer ember előtt nagysikerű koncertet a maga szuggesztív és utánozhatatlan stílusában: magyarul énekelve persze Bereményi Géza zseniális szövegeit. Ők ketten együtt a művészeti szinergia legszebb példája.

Ha megzenésített versekről van szó, akkor legtöbbünknek a Kaláka jut először eszébe (tudom Sebő Ferencről vagy Koncz Zsuzsáról sem volna szabad megfeledkeznünk). Tevékenységüket osztatlan elismerés övezi negyvenhat év óta. Felsorolhatatlan azon zenészek és zenekarok száma, akik az ő nyomukban járva fordultak a versek felé, nem beszélve a laikus tömegekről, akik általuk ismerkedtek meg a magyar líra nagyjaival. Ráadásul időről időre az aktuális rock- pop és mindenféle sztárok is nekilátnak versek megzenésítésének, több-kevesebb sikerrel. Kamaszkoromban én is hatalmas Kaláka-rajongó voltam. Aztán a lemezről hallgatva számaik már egyre kevésbé tetszettek, csak a koncertek elragadó hangulatában tudtam élvezni a dalokat. Illetve a verseket. Vagy mit is? Itt van valahol a kutya elásva! Vegyük például Petőfitől a Négyökrös szekeret, amit sokan sokféleképpen megzenésítettek már (a Kaláka mellett Ferencziék is, többnyire hatalmas laudációt kiváltva a kritikusokból). Az énekelt vers ebben az esetben csak annyi „haszonnal jár”, hogy megismeri, aki egyébként nem venne Petőfi-kötetet a kezébe. De aki ósdi módon szép csöndesen el is olvassa, hogy a „négy ökör lassacskán ballagott”, egészen más élményben részesülhet! A vers belső zenéje sokszoros harmóniával szolgál, amit nem pótolhat semmilyen jól eltalált dallam.

Ennyi ráhangolódás után térjünk rá Ferenczi György és a Rackajam Gérecz Attila-lemezének részletes tanulmányozására.

Rögtön az elején szögezzük le: már önmagában hatalmas érték Gérecz Attila fölfedezése! A méltatlanul elfeledett költő most feltámadt, ahogy az egyik recenzens dolgozatának címéül adja. A zseniális ráérzésekkel tűzdelt lemez a Petőfi – Gérecz – Ferenczi láthatatlan szellemi háromszög súlypontja, hogy ezzel a geometriai képzavarral éljek. Véleményem szerint a Gérecz-lemez sokkal jobb, mint a Petőfi. Előbbit bárhányszor meg tudom hallgatni egymás után, utóbbit maximum kétszer. Ráadásul a szájharmonika – Ferenczi fő hangszere – sokkal jobban dominál a Géreczen.

A könyvecskében illett volna feltüntetni a versek forrását. Egyértelműen a Kráter Kiadónál megjelent szöveggel dolgoztak, ami helyesírásban, egy-egy szó írásmódjában különbözik a Stádium Kiadó verziójától (itt a Stádium írásmódját használom). S még egy nagyon fontos dologban: a versek tagolásában! Erre még az Alkony című költemény értelmezésénél visszatérek.

Ferencziék alapvető műfaja a blues, ami számukra kiemelten kezelt népzene. A zseniális szájharmonikás azóta továbbfejlesztette Csíkhágó blues című lemezén a magyar népzene és a blues ötvözését, Gérecz lemezén megjelenik még a swing, a rap, a spirituálé és a rock and roll, meg talán egy kis country is.

A verseknek többnyire nincsen refrénjük, így a zenészek önkényesen emelnek ki egy-egy részletet, vagy teljes versszakot ismételhető alapanyagként, aminek dallama lesz az első, mi megfoghatja a hallgatók szívét-lelkét. Kérdés, hogy amit kiemelnek, az erősíti-e a költő eredeti mondanivalójának/hangulatának megértését, vagy esetleg gyengíti. A Gérecz-lemezen mindkettőre találhatunk példát. A Kenyéren és vízen harmadik versszakának ismétlése telitalálat, míg a Daróc a szürkéhez kezdősorának refrénné emelése zavaró, nem beszélve a Töredék A rendőr című fejezetének a “- Vácról szöktem az éjszaka… – Lentről/ a szürke folyam kavarog…” részlet kiemeléséről, aminek dallama is teljesen elüt a mondanivaló súlyától.

A Gérecz-életmű összesen negyven egynéhány versből áll, s túlnyomó többségük (szinte mindegyik) csodálatos. A Kenyéren és vízen talán az egyik legtökéletesebb, nem véletlen, hogy ezzel a számmal kezdődik a lemez. A harmadik versszak az egész géreczi világ, s ugyanakkor a mindenkire vonatkozó keresztény életprogram esszenciájaként is értelmezhető.

Kenyéren és vizen

A mocskos padlón fekszem,
hátam vetem a falnak.
– A fájdalmon… lehet-e versem
hatalmad? –
Próbálgatom Anyám mosolyát.
Lelkére még dalaim szórnám…
Könnyeket, mik már nem fagynak át
a formán.
Másom sincs, Uram. Beérem
azzal, hogy arcodat viszem.
Csak így bírtam még el: kenyéren
és vizen.

A lírikus blues, a síró és egyben dicsőítő szájharmonika, az egész dallam lüktetése, tökéletes egységet alkot a mondanivalóval. A három rövid versszak jól variált sorrendben éneklése (3., 1., 3., 2., 3., 3., 3.) nagyszerű felütés a lemez elején. Itt valami csodálatos dologban lesz részünk!

S valóban, még nagyobb lendülettel vágnak bele a zenészek a Van így néha című versbe. A swinges alapokon minden versszak többször elhangzik, nyilván ezt a gyorsabb ritmus is megköveteli. Az utolsó két versszak tekinthető refrénnek: „Hej! ma meghempergős / jókedvembe vagyok, / szemem is másképpen, / kisfiúsan ragyog.” „Te se zokogj, kedves! – / lásd, átszövik a kínt / minden valóságnál / igazabb álmaink!”Ám az első strófa is hangsúlyosan kiemelt, míg a második az egyetlen, ami csak kétszer csendül fel. Erre a versre is érvényesnek gondolom, amiket a Négyökrös szekérrel kapcsolatban leírtam, de Ferencziék annyira értően nyúltak hozzá, hogy a magamban olvasása és a zenés változat meghallgatása egyformán tetszik.

A Daróc a szürkéhez és Az Isten balján zenés változata nem az én világom, de érteni vélem, ha valaki élvezni tudja, s Ferencziéknek így jött az ihlet. Vajon az „Én nem utállak” szüntelen ismétlése közelebb viheti költőnket a kérgesebb szívű kortársainkhoz? Nem tudom megítélni.

A legnehezebb dolgom, mint befogadónak – szerintem a zenészeknek is – az Alkony című költeménnyel volt. Énekelhető-e egyáltalán? Annyira összetett vers, hogy csak elmélyült olvasással érthető meg. A zene megtöri verssorokra, és a sokkal későbbi sorban értelmet nyerő gondolat nem követhető. A refrénnek megtett versszak gyönyörű, de esetlegesnek érzem a kiválasztását:

„S az alkony bársony imaszőnyegén
hegyekre lép az árny, és könnyedért
égig emelve csókunk vérszínét,
megoldva s áldva szórja, hinti szét…”

Ugyanakkor nagyon szeretem a zenéjét, bárkivel utaztam is a kocsiban, másodikra mindig együtt énekeltük Ferenczivel, hogy „szóóóórja szét”. Hogy ez fújható legyen, a két szó közül kimaradt a hinti. Kihagyható? Ki. És a hét versszakból kettő? Nyilván az is, de ennek nem látom értelmét. Nem indokolja semmi. Ráadásul az egykori rab- és költőtárs Kárpáti Kamil által kiadott Gérecz-gyűjteményben négy egységből épül fel a vers, a harmadik és egyben leghosszabb részből nyolc sor le lett vágva. Miért? Úgy gondolom, hogy egy jó blues szám született, amit élvezet hallgatni, de aminek Gérecz Attila valószínűleg nem örülne.

A távozó vezérsorának kiválasztása „– óh kinek fáj, tud szeretni csupán…” indokolható, de ront a vers egészének lehelet finomságán, amire egyébként ráéreztek a muzsikusok.

A lemezről készített, általam olvasott kritikák A szökés (helyesen A rendőr) című dalt méltatták leginkább. (A kiadványban szereplő rossz címért és rossz szövegrészletért a Szerkesztőt terheli a felelősség. Mindenki hibázhat persze, de mikor a cd-kiadás az utolsókat rúgja, s az ingyenes illegális letöltés helyett a fizetést választjuk, akkor ezt nem sokszor lehet eljátszani!) Számomra ez a lemez mélypontja. Erről vitatkoztunk Vácott is a barátaimmal. A zene egyáltalán nem fejezi ki a szöveg tartalmát, drámaiságát és mélységét. (A már korábban említett „Vácról szöktem az éjszaka” részletre vonatkozik ez leginkább.) Hiába jó ötlet, hogy hangosbeszélőn keresztül szóródik felénk a hang, megidézve az esős, vészjósló éjszakát, amikor az intézkedő rendőr irgalmat gyakorol, a refrén dallama túlságosan könnyedén fut végig a súlyos sorokon. Az ÁVO börtönéből megszökni nem volt szokás, pestiesen szólva: nem volt semmi (lásd még Michnay Gyuláék szökését Recskről), a költőt három nap múlva elkapó rendőrök és utána a börtönőrök körében (nem beszélve a rabtársakról és barátokról!) is nagy tekintélyt vívott ki e tettével a költő. Gérecz Attila elemzői a Töredéket hatalmas ívű hőskölteményként értelmezik. Az öt részből álló műalkotás második fejezete a megzenésítésre választott A rendőr című rész. Mezey László Miklós így ír róla: „Kimerevített pillanatkép ez, de feszülten drámai, abszurd és hihetetlenül sűrű. … A kristálytisztaságú vers az emberi szolidaritás nagyszerű megtapasztalását adja irgalmatlanul feszült szituáció megérzékítésével, és a föloldás ujjongó, megkönnyebbülést kifejező sírásával.” Az említett eufória az utolsó versszakban jelenik meg.

„(A hős nem sír és nem érzelgő –
Mondhatod, sárszagú morál.
Szíve helyén ne hidd, hogy mert ő
„a férfi”, holmi bádog áll!
S hol én sírtam, sírt ott az erdő,
Szállt, szállt ezer kis fénybogár.)”

Véleményem szerint a tudatosan zárójelben szerepeltetett versszak azt jelzi Gérecz részéről, hogy itt valami másról – más hangulatról! – van szó, mint a cselekménydús korábbi szakaszokban. A tényszerű leírást önreflexió követi. A zárójel nem mellékességet, hanem hangulatváltást jelent. Ezt a zenével egyáltalán nem sikerült kifejezni.

És aztán Ferencziék újra zseniálisat húznak a Van így néha Missisipi rap-variációjával. Csattanós választ adnak a cikkem eleji fanyalgásra, hogy megzenésíthetőek-e egyáltalán a költemények. (Itt mutatják meg, hogy hányféleképpen is értelmezhető egy szöveg. Ha egynél többféleképpen, akkor ezerféleképpen.) Ez a rap annyira nem az én műfajom, és közben mégis annyira szeretem ezt a számot, hogy szinte leírhatatlan! Gérecz ifjúkori barátnője visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a költő erős komolyzenei műveltséggel rendelkezett, egyik bátyja zeneakadémiát végzett muzsikos volt. Valószínűleg tehát tőle is távol állt volna ez a stílus, ami közben mégis hátborzongatóan visszaadja a vers zenéjét és mondanivalóját, sőt Gérecz börtönvilágának legjavát: a keserűben megbúvó édeset.

A Kis dal egy mosolyról szintén telitalálat, könnyed és egyben magasztos zenével kísérik a könnyed és egyben magasztos verset, aminek a címében is szerepel, hogy dalról van szó, vagyis énekelhető. (A versek végén rendre szerepel, hogy mikor és hol születtek. Ezt a remekművet a Kisfogházban írta Gérecz Attila, ami egyben siralomház is volt, s ahol elvben láthatták egymást ellenkező nemű rabok is.)

A Visszfény című négysoros gyönyörű anyavers, kedves hangulatkép. Semmi kapcsolatot nem vélek felfedezni a zenével, s azzal a Barackfa című Hesse verssel is csak keveset, amit hozzá tapasztottak (és sehol nem tüntették föl, hogy az is elhangzik).

Címében is vállaltan egy újabb ének következik (Karácsonyi ének a börtönben), amivel szintén részletesebben foglalkoztak a rövid recenziók. Ez az egyik olyan szám a hanghordozón, amit a nyolcvanas évek zenei világában a „slágergyanús” jelzővel volt szokás illetni, s minden lemezen van belőle egy kettő. A nyolc versszakos költeményből kettőt kihagytak a zenészek, számomra ismét érthetetlen okból. S még valamit levágtak: a vers utolsó három sorát, „Dicsőség Istennek, békesség a népnek: / – Hallod, Názáreti? / Hozzád száll az ének.” Ehelyett viszont refrénként éneklik az első versszak utolsó két sorát: „– Hallod, Názáreti?/ Súlyosak a láncok.” A megcsonkított utolsó strófa eléneklése után a refrén a súlyos bluesos dübörgésből hatalmas hallelújás spirituálévá dagad, magyarán zenével mondják el a kihagyott sorok tartalmát. (A magyar rockzenében a legismertebb hasonló váltást a Locomotív GT Neked írom a dalt című szerzeménynek koncert változatánál hallhattuk.) Érdekes és eredeti megoldás, váci asztaltársaságunk egyöntetűen megsüvegelte. Az egyéni feldolgozás nem megy szembe a vers lelkületével, s szekularizált világunkban még talán erősebb hatást is vált ki, mint a költő eredeti sorai.

Az utolsó magyar nyelvű dal az Így bocskorosan, Gérecz Attila első verse. Ezzel a négy strófával lépett oda az öt éve rabságban sínylődő fiatalember a Füveskerti költők váci börtönben alakult köréhez. A börtönkápolna mögött olvasgató, verselgető rabtársak a sorokat elolvasván rögtön befogadták a fiatalembert. Sokak szerint a költemény József Attila stílusjegyeit hordozza, mégis már benne van minden, ami az önálló hang megtalálásához vezet. A muzsika szépen összesimul a tartalommal, kifejezi az oroszlánkörmeit hegyező fiatal férfi energiától duzzadó lelkületét.  

A végére ráadásként elénekelnek egy Shelley-dalt angolul, Gérecz fordításaihoz kapcsódva.

Ferenczi György és a Rackajam lemeze biztosan hozzájárul ahhoz, hogy néhány száz ember helyett néhány (tíz)ezer ismerhesse meg Gérecz Attila költészetét. Ez már önmagában nagy érdem, nem beszélve jó pár vers nagyszerű feldolgozásáról. Ferenczi az egyik legkiemelkedőbb hazai hangszeres muzsikus létére mégis szerényen nyilatkozik művükről: „Ezek a dalok zenei kiindulópontok Gérecz Attila verseihez, nem jelenthetjük ki, hogy kész dolgok.”, majd így folytatja: „Érdekes lesz végigkövetni a következő két évben a dalok, illetve az új műsor fejlődését”. Eltelt a két év, meg kellene hallgatni, merre fejlődtek a dalok.

.......................................................................................................................
Forrás: http://www.avorospostakocsi.hu/2015/06/25/gerecz-versek-enekelve/