Gyűjtőfogház

A Kisfogházban raboskodott és kivégzett forradalmárok emlékét az épület földszinti részén és udvarán kialakított Emlékhely őrzi.http://www.1956-kisfoghazemlekhely.hu/

Az egyik első önálló mérnöki munkám volt a Sírkert utcai aluljáró rekonstrukciójában való részvétel. Még élt Apám, aki tizenhárom éves koromban mesélt először saját börtönélményeiről, hogy aztán folytassa haláláig. Itt ne valami szívet markoló, sírásra késztető, szomorú történeteket képzeljen el a Kedves Olvasó, épp ellenkezőleg, hatalmas hahotázások és térdcsapkodás kísérte az ezerszer meghallgatott anekdotákat! Részint az előadó magával ragadó stílusa, másrészt a politikai foglyok végtelen – karikatúrába illő –ügyefogyottsága miatt. Képtelenek voltak megjegyezni a napjában többször előadott jelentés szövegét, elfelejtették, hogy kik és hányan vannak egy cellában, a küblik helyzetéről és a tisztálkodás lehetőségeiről nem is beszélve. Persze ma már tudom, hogy Apám történetei a túlélés legfontosabb kapaszkodói voltak, a humorba transzformált szenvedés mini foglalatai. Annál a bizonyos munkánál a Gyűjtőfogház falait bámulva nehéz volt elképzelnem, hogy az ártatlanul lecsukott fiatalemberek oly vidáman raboskodtak volna ott az ötvenes években, mikor a már szabad Magyarországon sem nyújtott valami bizalomgerjesztő látványt. A 301-es parcellát is akkor néztem meg életemben először, egy kóbor kutya megkergetett, más élőlénnyel nem találkoztam a csípős november délelőttön…

2001 óta emlékhelyet alakítottak ki a Kisfogház kisebb, földszinti részén, és a vesztőhellyel összekötött udvaron. Az emlékhely létrehívója a Szabadságharcosokért Közalapítvány, legtöbbet Fónay Jenő egykori halálraítélt munkálkodott a megemlékezéseknek méltó helyet adó terület kialakításáért. Megrendülten ácsorogtam feleségemmel a börtönkapuban bebocsátásra várva, hogy több mint egy évtizeddel Apám halála után betehessem a lábam oda, ahol ő is raboskodott. Akár láthatták is egymást Gérecz Attilával… A folyosóról nyíló cellákban az ötvenhatos halálraítéltek kinagyított fényképei láthatók, a vizes, dohos folyosófalakon pedig börtönversek sorakoznak különösebb vezérelv, vagy szerkesztés nélkül. Gérecztől az Alkony-t választották ki, ami valóban gyönyörű vers, de talánnem annyira „Gyűjtő specifikus”, mint mondjuk a Kis dal egy mosolyról, vagy éppen a Gyűjtő című vers, ráadásul művei többsége jóval nagyobb irodalmi értéket képvisel, mint a mások tollából származó itt kifüggesztett strófák. Mindegy, örültem, hogy legalább egy Gérecz költeményt láthattunk! Az udvaron elolvashattuk az összes itt kivégzett politikai fogoly nevét, majd az utolsó éjszakájukat töltő rabok két cellájába vezettek. Mansfeld Péter tekintetét senki nem kerülheti el, ahogy a vesztőhely árnyékából is örök igazának tüze ég a szemében. Végül a fekete függönnyel eltakart (állítólag eredeti) bitófák előtt hallgattuk idegenvezetőnket a kivégzések mikéntjéről. Eredetileg az udvaron végrehajtott akasztásokat a legenda szerint Nagy Imre halála után költöztették be a Kisfogházhoz tapasztott pici kalyibába, mivel valaki lefényképezte a mártír miniszterelnök kivégzését a börtön egyik irodaablakából. Ne maradjon nyoma a terror legdrasztikusabb megnyilvánulásának. Számomra új információ volt, hogy a Kádár rendszer köztörvényes elitéltjeinek kivégzéseit is ezen a helyen hajtották végre a miniszteri rangú főhóhér irányításával.

Számos kiadványban úgy szerepel, hogy Gérecz Attila csak 1954-ben került a Gyűjtőbe, de a levéltári iratok mást igazolnak:

Láthatjuk, hogy már 1952 tavaszán is ott raboskodott. Külön elgondolkodtató, hogy számos kortárs visszaemlékezéséből miért maradhatott ki ez az epizód, hogy nem emlékezett senki, hogy Géreczet nem egyből Vácra vitték az ítélet kiszabása után.

Az előzőhöz hasonló napi jelentésben pedig a következőt olvastam: „G. A. elítéltet többszöri fegyelmezetlenség miatt 3 órai kurtavassal fenyítettem meg.” A kedves jelentésíró Nagy János áv. százados volt.

Géreczet váci szökése után 1954 júliusában szállították újra a Gyűjtőbe, és ’55 tavaszáig tartották ott fogva. A Kisfogház egy darabig siralomház is volt egyben, ám a költő itt született tizenhat versének nagyobb része mégis a szerelemről szól (Szeretlek, Mindegy, Szeress, Alkony, Kis dal egy mosolyról, Óda bajtársnőimhöz). Ennek legfőbb oka az lehet, hogy nők is raboskodtak ugyanebben az épületben, s lopva többször láthatták is egymást. A jóképű, kisportolt testű Gérecz hamar a rableányok kedvencévé vált, sőt az igazi szerelem sem kerülte el: egy Klára nevű fekete lány lett szíve választottja, akihez több versét is írta. (Szakonyi Károly Pál apostol szigetei, G. A. Klárája címmel novellát is szentelt a lány életének.)

„A Gyűjtőbe vittek. Felvették és aláíratták a jegyzőkönyvet, aztán átadtak az ottani nyomozónak.

“Ismerős a pofád Gérecz” – szólt (ez is arra utal, hogy már járt ott – HG), amikor belökött a kisfogház legsötétebb zárkájába. Az őrparancsnok kihirdette előttem, hogy szökésnél nincs megállj kiáltás, itt azonnal lőnek.

A zárka 2×4 m. Egy deszkapriccs, egy pokróc és egy kibli volt minden szerelékem. (A kiblirozsdás, iszonyú büdös vasedény, amibe a fogoly minden dolgát végzi.) Az ablakon, a rácson kívül drótháló. Cipőfűzőm és minden hasonlót elvettek, ételt külön csajkákban kaptam, amit utána ki kellett adnom, szintúgy a reggel beadott lavórt és törülközőt.”

„A kisfogházban rabnők vannak túlnyomórészt. Néha egy-egy pillantást véletlenül, vagy titokban az ablakra felmászva – ami nagyon kockázatos volt az állandó figyelés miatt – tudtunk váltani.

Kis dal egy mosolyról 
”Mosolyod nem is nekem szólt,
csak a társnak szántad…”

Ezekben a napokban voltam a legtermékenyebb. A forma már engedelmesen kezdett hajlani kezeim alatt. (Lásd utolsó verset.) Majdnem mindenről tudtam jó sorokat írni. Viszont ritkán akadt kedvem verselni. Inkább gondolkoztam, vagy ábrándoztam. Az ember nem gyűlölhető, csak sajnálható – jöttem rá milliomodiknak.

Daróc a szürkéhez 
”Én nem utállak, én köszönnék.
Kis tökfilkó vagy, mint a többi…”

Daróc a feketéhez
”A mennyet pirulákban méritek,
mint Krisztus szent testét…”.

Szeptemberben áttettek egy jobb zárkába. Ekkor már szalmazsákom és lepedőm volt. Itt érdekes élménnyel gazdagodtam. Egy szép fekete házimunkás lány szerelmes lett belém a falakon keresztül. Titokban leveleztünk. Az etetőnyíláson adta be a csöpp ceruzavéget. Ekkor már megszeretett az egész kisfogház. Ha sétáltam, női fejek jelentek meg a rácsok mögött, integettek, csókot dobtak. Zárkám a fürdő melletti volt, s ha vasárnap hajnalban (őket ébresztő előtt fürdették) megkezdődött a fürdés, át-át dörömböltek a falon üdvözlésképpen. Persze… 25 éves vagyok.”

Más remekek is születtek itt, az egyik legszebb anyaverse Széthullt fényeken címmel, Gérecz sokáig kedvencének tartott Varázsdob, és az én egyik kedvencem, a Van így néha. Utóbbiban együtt van minden, ami a költőt naggyá és egyedivé teszi a magyar lírában: a keserűben megbúvó édes megéneklése a rabságban megszerzett belső szabadság által.

Van így néha

Az ég ma fátyolos,
mint egy könnyes lányszem,
de lehajlik kéken,
hogy dalomat kezdem

S mint te szoktál kedves
ajkamra, úgy alél
nyakamba fonódó
szűz karokkal a fény

Zárkám kopott falán,
nézd! nyüzsgő karnevál,
tréfás, víg álarcok
lekacagnak reám,

s a vasrácsok előtt
gomolygó porszemek
csillogó  bohókás
körtáncot lejtenek

Hej! ma meghempergős
jókedvembe vagyok,
szemem is másképpen,
kisfiúsan ragyog

Te se zokogj, kedves,
lásd, átszövik a kínt
minden valóságnál
igazabb álmaink!

(Gyűjtő, Kisfogház, 1954.aug.)

Pontosan nem tudni miért, de 1956 tavaszán Géreczet Márianosztráról visszavitték a Gyűjtőbe, ahol valószínűleg már csak egy műve született Levél címen. Ez a vers is elnyerte az irodalomkritikusok tetszését, Tarján Tamás például Kosztolányi Hajnali részegség-ével említi egy lapon komoly elemzésében. Ha rajtam múlna, már régen a gimnáziumi tananyag részét képezné!

1956. október 31-én Gérecz Attilát a Gyűjtőfogházból szabadították ki a forradalmárok. (Ebben az esetben viszont a kortársak visszaemlékezésére hagyatkoztam, a börtöniratok szerint csak november elsején szabadult, valószínűleg csak késve állították ki az iratot.)

.............................................................
Forrás: http://igen.hu/category/gerecz-attila/